Hogyan fejlesszünk Wordpressre 2019-ben? 3. rész

Minimal unit tesztelés wordpress alatt

Az előző két részben nem csináltunk többet, csak felépítettünk egy fejlesztői környezetet, használtunk git-et, docker-t, webpack-et, bitbucket-pipelines-t, heroku, írtunk git hooks scripteket, stb.

Ebben a részben megnézünk néhány nagyon basic tesztelést, hogyan lehetünk egy picivel biztosabbak abban, hogy a deploy-olt szájtunk rendben, elindul, nem hasal el, js, és scss kódjaink rendben vannak, stb.

Egy feedback-ben, a Wordpress fejlesztők és felhasználók csoportban felmerült egy kérdés, hogy miért is jó ez az egész, úgyhogy mielőtt belevágunk a mai cikkbe, szeretnék erre reagálni néhány mondatban.

Miért csináljuk ezt az egészet?

Egyrészt elmondom, hogy én személy szerint miért fejlesztek így.

Ahogyan a webes alkalmazás fejlesztés fejlődik, (és rettentő gyorsan fejlődik) olyan technológiák, eljárások, megoldások jönnek létre, amelyek mind-mind azért vannak, hogy minket, fejlesztőket segítsenek. Gyorsabba, hatékonyabba, biztonságosabban, és kényelmesebben tudjunk fejleszteni. A modern technológiákat segítségül hívva struktuáltabb, átláthatóbb, a mai modern elvárásoknak megfelelő kódbázissal tudunk dolgozni, ami – én úgy gondolom – nem csak a fejlesztő, hanem az ügyfél előnye is.

Az pedig, hogy amikor elhatároztam, írok egy cikksorozatot arról, hogy én hogyan szeretek nekiállni egy-egy webes projektnek, és ehhez a wordpress-t választottam mint cms, csak azért történt, mert a wp-t egy jó eszköznek tartom arra, hogy mindezt bemutassam.

Wordpress fejlesztés esetében is érdemes lépést tartani a technológiákkal, mert csak profitálni tudunk belőle.

Nézzük tehát a jelenlegi rész tartalmát.

Eslint

Egy wordpress fejlesztés szerves része a frontend-en, a javascript, így érdemes odafigyelni arra, hogy milyen minőségű kódot izzadunk ki magunkból.

A cél, amit ezzel el szeretnénk írni, hogy lefutassunk néhány tesztet, amit a package.json-ben fogunk deklarálni, ezáltal használhatók lesznek a deploy process során, a bitbucket-pipelines-ban is.

Itt jön képbe az eslint, ami segít betartatni a codeing pattern-eket, és coding rule-okat. Ez egy nagyon hasznos tool, ami a modern javascript technológiákban elengedhetetlen ahhoz, hogy valid, és jól működő js kódot izzadjunk ki magunkkal.

Menjünk a themes/wp-demo/assets/src folderbe, ahol a package.json is található.

Nézzük, hogy hogyan működik.

Természetesen szükség lesz az es-lint module-ra.

npm install eslint --save-dev

Ezután, inicializáljuk a lintert:

./node_modules/.bin/eslint --init

Fel fog tenni egy csomó kérdést, mint pl hogy használunk -e React-ot, milyen formátumban szeretnénk a config fájlt, stb.

Ezután kapni fogunk egy .eslintrc fájlt

Nyissuk meg, és adjunk hozzá néhány rule-t

"rules": { "semi": ["error", "always"], "quotes": ["error", "double"] }

Ezután nézzük, meg hogy mi történik, ha konzolon lefutattjuk a test-et.

npm run test

Hát, úgy tűnik, hogy még ebbe a minimális js kódban, és webpack-ben is sikerült hibázni, úgyhogy ezeket most javítsuk ki.

Az egyik, amit észre kell vennünk, és engem nagyon zavar, az pont a webpack error:

1:1 error Parsing error: The keyword 'const' is reserved.

Térjünk ki egy kicsit a var, const, vs. let kérdésre.

A let és a const az EcmaScript5+-ban lett bemutatva. Az ES a javascript szabvály, és az ecma int. association menedzselni.

Van egy nagyon jó összefoglaló a let vs. const vs var-ról, de három mondatban gyorsan vegyük át mi is, hogy értsük mi is történik a webpack-ünkben, és a linter-ünkben.

A const, és a let esetében már az elnevezés teljesen egyértelmű.

const-ot használunk olyna változók deklarálásához, amelyenek értékét az adott scope-ban nem szeretnék megváltoztatni. Ez lehet egy állandó pl, amit valamilyen rest api ad vissza, akár egy url, vagy ilyesmi.

A let ezzel ellentétben olyan deklaráció, melynek értékét, az adott scope-ban módosíthatjuk, mint pl loop-okban:

for (let i = 0; i<someObject.length; i++) { console.debug("currentObject", somObject[i]) }

Egyébként ES5, és afölött igyekezzünk kerülni a fenti példához hasonló ciklusokat, használjunk helyette map-ot, vagy más alternatívát.

Azt tudni kell, hogy a linter alapból ES5 syntaxot ellenőriz, ami azonban még nem tartalmazza a const annotációt, így kicsit módosítanunk kell az .eslintrc config`-on.

{ "extends": "eslint:recommended", "rules": { "semi": ["error", "always"], "quotes": ["error", "double"] }, "parserOptions": { "ecmaVersion": 2017 }, "env": { "es6": true } }

Csak annyit csináltuk, hogy megmondtuk a linter-nek, hogy "ecmaVersion": 2017-es sytanxot ellenőrizzen.

Ennek fényében, futassunk újra a test scriptünket:

Na, sokkal jobbnak tűnik, ugyanis mostmár tele van hibával a webpack.config.js fájl is.

Javítsuk ki a hibákat gyorsan. Láthatjuk, hogy van egy csomó single és double quote próbléma, undefined értékek, stb.

Minden szabály ami szerint a linter dolgozik megtalálható az eslint.org-on, érdemes utánanézni a fenti screenshoton látható hibáknak, hogy pontosan miért is kapjuk őket.

Nézzünk meg egy példát:

2:19 error Missing semicolon semi

Maga a js, amire ezt a hibát kapjuk:

alert("hello")

A semicolon-t ; hiányolja, amit viszont én már nem szoktam írni, hiszena js engine tudja magától, hogy mi a dolga.

Azonban, ahhot, hogy a linter-ünk is tudja ezt, meg kell neki mondani, hogy pls, nem kell semicolom:

.eslintrc, és definiáljunk egy új rule-t.

"rules": { "semi": ["error", "never"],

Módosítsuk ennek megfelőlen a src/js/site.js fájlunkat:

document.addEventListener("DOMContentLoaded", function() { alert("hello") })

Nincs több ;

Futtasuk újra a linter-t.

A ; hiba eltűnt, de még mindig van ott két furcsaság:

1:1 error 'document' is not defined no-undef 2:5 error 'alert' is not defined no-undef

Nézzük meg mint mond ezekre a linter dokumentációja.

include-olnunk kell a global változókat ahhoz, hogy megoldjuk ezt a problémát.

.eslintrc:

"env": { "browser": true, "node": true }

Ezután, ha újrafuttatjuk a linter-t, láthatjuk, hogy a site.js-ben nincs több hiba, azonban a webpack.config.js-ben még mindig sok van, de csak két rule-ra panaszkodik:

1. semi
2. quotes

Nézzük meg ezeket:

webpack.config.js:1:

const path = require("path")

Ninc szükség a ;-ra:

const path = require("path")

Ezzel meg is vagyunk, az öszes többi quote probléma, nézzünk rá mégegyszer milyen rule-t adtunk meg ehhez az .eslintrc configban:

"quotes": ["error", "double"]

A rule definíciója szerint:

enforce the consistent of quotes

Tehát, itt arra panaszkodik, hogy hol single ', hol double " quote-ot használtunk. És valónban:

loader: "babel-loader", options: { presets: ['@babel/preset-env']

Úgyhogy most essünk neki kicserélni mindenhol a single-t doublera, én ugyanis azt preferálom.

Amint megvagyunk, újrafuttatjuk a test-et, és voilá, eltűnt az összes linter error, így már biztosak lehetünk benne, hogy a js kódunk szintaktikailag helyes, és a webpack sikeresen le fogja fordítani.

Basic tesztelés

Tesztelsében sokáig el voltam maradva, és talán még mindig egy picit oldschool vagyok, viszont nem tartozott soha a kedvenc elfoglaltságaim közé, illetve manapság egy cégnél már vannak erre dedikált csapatok, viszont, freelance munkakörben, vagy egyszemélyes projekteknél még mindig elengedhetetlen a rendes, normális, átgondolt, tervezett és implemenált tesztelés, még akkor is ha _it’s a real pain in the ass`.

Megmutatom, én hogyan szoktam tesztelni.

Jónéhány éve már, hogy rátaláltam a RobotFramework nevű, teljesen open source testautomation toolra, és mivel már akkor is szerettem volna elmenni a KDT (Keyword Driven Testing) irányába, engem ezzel az eszközzel, úgy 2013 környékén megvettek kilóra. Ha feljön az RF mint topik, érdekesség képpen el szoktam mondani, hogy a finn, szebb napokat megeélt Nokia neve alatt indult ez au initial fejlesztés, Pekka Klärck dédelgető kezei alatt lett – és túlzás nélkül merem, és lehet állítani – a világ vezető test automation toolja.

Essünk is neki.

Hozzunk létre egy tests foldert valahol, mondjuk az src-ben. (Aztán meglátjuk, hogy ez jó ötlet volt-e).

Szükségünk lesz természetesen RobotFramework installra, ehhez ovassuk el a hivatalos dokumentációt. Ha van már python bin installálva a gépünkre, akkor nem is kell mést tenni csak használni a python hivatalos package manager-jét használni.

pip install robotframework.

Kelleni fog néhány RobotFramework Library, első körben:

1. Selenium2Library
2. HTTP Library

A tests fodlerben vagyunk, szükségünk lesz még két másikra, csak hogy rendezettek maradjunk:

mkdir testdefinitions, illetve mkdir resources

Előbbibe maga a tesztesetek kerülnek, utóbbiba pedig a tesztek implementációja.

Milyen teszteseteket írjunk?

Ez egy nagyon jó, és fontos kérdés. Első körben mondjuk nézzük meg, hogy egyáltalán bejön-e az oldal, és nincs mondjuk db error.

Hozzuk létre a fájlokat, kelleni fog néhány.

cd testdefinitions.

touch test_basic.robot.

cd .. cd resources touch global.robot touch variables.robot

Nyissuk meg a fájlokat valamilyen IDE-ben, és essünk neki a tesztesetek implementációjának.

A RobotFramework KDT ugyan, de python alapú. Az előre definiált keyword-ökkel ugyan viszonylag széles körű funkcionalitást lefedhedhetünk, de bármikor kiegészíthetjük saját python implementációval.

Mi most nem fogunk nagyon mélyen belemenni, a Selenium python implementációját fogjuk használni, ami a Selenium2Library nevet kapta.

Írjuk mg az első testcase-ünket, ami nem fog többet csinálni, csak megnyitja az általunk megadott url-en a wordpress szájtunkat, egy headless browser-t használva.

Nézzük, hogyan néz ki a testcase:

*** Settings *** Resource ./../resources/global.robot *** Variables *** *** Test Cases *** WP-DEMO-BASIC-TESTCASE-1 [Tags] owner-richard.zilahi group=basic-test Open Wordpress ${WORDPRESS_URL} [Teardown] Run Keywords Close All Browsers

Vegyünk észre néhány dolgot: ${WORDPRESS_URL}, Open Wordpress.

Előbbi variable (—> variablel.robot) utóbbi keyword (—> globals.robot) név. Ezeket kell implementálnunk.

Először deklaráljuk ezt a ${WORDPRESS_URL}-t.

Nyissuk meg a variables.robot fájlt.

# VARIABLES *** Settings *** *** Variables *** ${WORDPRESS_URL}= http://localhost

Meg is van, implementáljuk most magát a testcase-t.

Kipakoltam gist-be ezt a kis demo tesztet.

Mit csinálunk itt?

Először is megnyitjuk a chrome-ot headless módon, átadjuk neki a szájtunk url-ét paraméterként, utána pedig elkérjük az oldal title tagjét, és ellenőrizzük.

A Selenium2Library keyword listájában létezik pre-defined keyword erre a célra.

Get Title

Láthatjuk a doksiban, hogy nincs egyetlen paramétere sem, így csak meghívjuk, és az értékét assign-oljuk egy ${Title} változóhoz.

${PageTitle}= Get Title

Írjunk rá valami nagyon dummy ellenőrzést, mondjuk vizsgáljuk meg, hogy üres-e ez a String, és ha igen akkor fail-eljünk el.

Láthattuk, hogy a global.robot fájlban egy csomó Library be van húva, többek között a BuiltIn.

Üssük fel a dokumentációját, és keressünk egy Should Not Be Empty keyword-öt.

Egy paramétert vár, egy item-et.

Adjuk hát meg neki amit kér.

Should Not Be Empty ${PageTitle}

Ahogy a dokumentáció is mondja, Verifies that the given item is not empty., vagyis ha mégiscsak empty akkor ez el fog hasalni.

Na, próbáljuk is ki. Itt található a futtatásról szóló dolgok a hivatalos dokumentációban, de nem rocket science azért:

robot test_basic.robot

A kimenet pedig:

============================================================ Test Basic ============================================================ WP-DEMO-BASIC-TESTCASE-1 | PASS | ------------------------------------------------------------ Test Basic | PASS | 1 critical test, 1 passed, 0 failed 1 test total, 1 passed, 0 failed ============================================================

Hát, ez teljes siker, az 1 ciritical testből 1 át is ment. Ennél boldogabbak gyakorlatilag nem is lehetnénk. :)

A lehetőségek wordpressel gyakorlatilag végtelenek, természetesen tudni kell, hogy mit tesztelünk, egy posztokból álló blogot nagyjából felesleges, de ha valaki egy komolyabb webappot épít wordpress cms alapokra, ott a tesztelés már elmaradhatatlan, sőt, külföldi ügyfelek a dokumentáció mellé manapság a teszt forgatókönyveket, és a tesztek forráskódját is elkérik. Ez wordpressnél is megtörténik, React esetében pedig kivétel nélkül mindig, ott ugye az Enzyme a test tool.

Ha valaki webshop-ot üzemeltet, és van mondjuk online fizetés, ott már igazán hasznosan jöhet a tesztelés, hogy végigautomatizálja a folyamatot, a kosár telepakolásától kezdve leennőrizni a Vásárlás sikeres üzenetet, létezik Database Library amivel csatlakozhatunk a wordpress adatbázishoz, és ellenőrizhetjük, hogy valóban befutott-e a rendelés, stb.

Ha csak egy egyszerű plugin-t fejlesztünk, ott is hasznos lehet, hiszen nem kell a frontenden mindig végignyomkodni a folyamatot, fejlesztés közben.

Ha valakiben felmerülne a KDT létjogosultsága, annak csak néhány jellemzőt, a legfontosabbak közül:

1. Ennél nem lehet könyebben, és gyorsabban tesztet írni
2. Ennél nem lehet könyebben, és gyorsabban karbantartani, esetenként több száz tesztesetet
3. Mivel python alapú, könnyű bármilyen kiegészítést implementálni benne

Létezik hozzá docker-image, így a tesztek minden minden további nélkül futtatható az előző részben már megírt bitbucket-pipelineunkban, úgyhogy nézzük is meg.

Viszint a fentebb linkelt docker-image csak a SeleniumLibrary szerepelt, nem pedig a Selenium2Library, így fork-oltam, és csináltam belőle magamnak egyet, amit használhattok ti is bátran.

Lássuk, hogyan adjuk hozzá a RobotFramework docker-image-et a bitbucket-pipeline-hoz, és hogyan fogjuk lefuttatni a tesztjeinket.

- step: name: run RF tests image: zilahir/docker-robotframework script: - cd wp-content/themes/wp-demo/assets/src/tests/testdefinitions - robot test_basic.robot

Azért gondoljuk át, hogy hova is tegyük ezt a lépést.

Mivel tesztelni akkor szeretnénk, ha a deploy lefutott, azért tegyük a deploy step elé.

Komittoljuk fel a fájlt, és mivel átírtuk a dev branchre a pipeline-t, automatikusan el fognak indulni a step-ek.

Nézzük is.

Álljunk csak meg egy pillanatra!

Hát ez bizony elhasalt. De tudjuk, hogy miért:

'' should not be empty.

Vagyis, a <title> amit ellenőrzünk, bizony üres, márpedig ez volt az egyetlen feltétel, amit implementáltunk.

Viszont, a jó hír, hogy tudjuk, hogy miért.

Open Wordpress ${WORDPRESS_URL}

a ${WORDPRESS_URL} pedig (variables.robot) —> ${WORDPRESS_URL}, márpedig a bitbucket pipeline-ban futó docker tuti, hogy nem lát ki a mi kis gépünkre.

A megoldás, hogy definiálunk egy új bitbucket változót, aminek az értéke a heroku-s szájtunk url-je lesz.

Menjünk a bitbucket dashboard-on, a Settings —> Repository variables-be, és hozzuk létre a változót:

Szemfülesek észreveheteik, hogy az url-t fel lehetne építeni a HEROKU_APP_NAME változóból, de én létrehoztam neki egy újat, ugyanis heroku-ban van lehetőség megadni más url-eket, ha esetleg a staging mellett a production verziónk is itt futna.

A robot python parancsnak adható át command line paraméter, így nem vagyunk bajban azzal, hogy átadjuk neki a HEROKU_APP_NAME változónk értékét.

Ehhez a bitbucket-pipeline-t a következő módon módosítsuk:

robot --variable name ${SITE_URL}:${HEROKU_APP_NAME}

Ehhez persze át kell írni a változó nevét magában a testdefinition-ben is:

Open Wordpress ${SITE_URL}

Természetesen ez úgy lenne szép, ha environment-et adnánk át, a testdefinition-ben pedig egy feltétellel ellenőriznénk, és ez alapján adnánk át a tesztesetnek a szájtunk url-jét, de talán már ez a példa is jó kiindulás lehet.

Jó, próbáljuk is ki.

git add -A git commit -n -m "testing RF tests on remote" git push

Majd nézzük meg a pipeline futását.

Mivel a deploy step maradt manual triggeren, ezért arra kézzel nyomjunk rá.

És láthatjuk, hogy a testcase sikeresen lefutott, így ezáltal success a pipeline is.

Természetesen lehet még ezt szépíteni, hiszen ha a testcase el failelt, akkor érdemes lenne revert-elni az előző stable verzióra, stb.

============================================================ Test Basic ============================================================ WP-DEMO-BASIC-TESTCASE-1 | PASS | ------------------------------------------------------------ Test Basic | PASS | 1 critical test, 1 passed, 0 failed 1 test total, 1 passed, 0 failed

Úgy érzem, hogy sikerült bemutatnom az előnyeit, és lehetőségeit a RobotFramework-nek, és jól látszik, hogy a tesztelési lehetőségek szinte végtelenek, és rendkívül könnyű használni, viszont az életünket igen jelentős mértékben meg tudja könnyíteni, és érdemes is erre is figyelnünk, nekünk fejlesztőknek, még akkor is, ha idegenkedünk tőle.